Ötletek a szülői tudatossághoz

Avagy hogyan segített nekünk a MoneyMate gyermekeink ösztönzésében és pénzügyi tudatosságra nevelésében

Kovács Gábor írása

A COVID számos területen új kihívások elé állította az embereket. Akkor egyértelműen úgy gondoltam, hogy a legnagyobb vesztese a helyzetnek a 4 éves kisfiam. 
Az óvodai nevelést beszüntették és hónapokon keresztül nem kapott megfelelő fejlesztést. Szülőként akármennyire is szerettük volna pótolni az elmaradt foglalkozásokat, a saját munkánkban való megfelelés szüksége ezt nem igazán tette lehetővé. Gyermekünk jobb híján a digitális babysitterrel (mesék, játékok, videók) töltötte ideje nagy részét és ennek meglett az eredménye: fiúnk néhány hónap után egyre kevésbé mutatott nyitottságot a hagyományos dolgok iránt. A következő tanévvel újra induló óvodai nevelésben már visszaköszöntek gyermekünk fejlődési hiányosságai. Valamit tenni kellett.

Természetesen szakemberhez fordultunk és az előirányzott extra foglalkozásokat igyekeztünk beilleszteni a napi rutinba, de már az elején falakba ütköztünk.

Hogyan lesz motivált az ovis gyermekem a javasolt otthoni foglalkozásokhoz? 

Tettük fel magunknak a kérdést. Végül azzal sikerült átlendülnünk, hogy bevezettünk egy ösztönző rendszert a gyermekünk életébe.

Célunk az volt, hogy jó érzéssel vegyen részt gyermekünk ezeken a foglalkozásokon, ezért jutalmat ígértünk nekimatricát kap az olyan fejlesztő foglalkozásokért, amiket az óvodán kívül végez velünk vagy egy szakemberrel. Azért, hogy a matricát akarja, felajánlottuk, hogy az éppen aktuálisan vágyott kisjátékot vagy éppen egy bulit a barátokkal a matricákért cserébe megkaphatja. Megbeszéltük, hogy melyik célnak mennyi matrica az ára és elkezdtük a feladatokat. A különböző félórás-órás feladatokat és foglalkozásokat naponta jutalmaztunk. A hőn áhított játék eléréséhez végül nem egészen két hétre volt szükség. A folyamatot a MoneyMate applikáción keresztül követtük. Naponta elszámoltuk a kis matrica bevételeit, két-három naponta félre is tettük a gyűjtött matricát a kitűzött céljára és figyeltük, hogyan haladunk a célja elérése felé. Amikor pedig elérte a szükséges matrica számot, aznap megkapta a játékot. Mondanom sem kell, hogy nagyon örült neki és mi szülők is örültünk, hogy szépen haladunk a fejlesztésével. 

Van amit korlátozni kell!


Bár már jó úton haladtunk, még mindig küzdöttünk a digitális eszközök csábításával. Több szakember is azt javasolta, hogy ezekre mindenképp legyen korlát gyermekünk életében. Nem volt más lehetőség, felállítottuk ezeket a korlátokat. Megbeszéltük az ovissal, hogy mennyit játszhat a digitális eszközökön mostantól és naponta egyszer hosszabbíthat. Az adott napi digitális játék feltétele az volt, hogy bármilyen más játékkal töltse az idejét először, majd ezt követően játszhat ezeken az eszközökön. Az extra időt megint csak matricához kötöttem, így fent tartva a motivációját a fejlesztő foglalkozások iránt.

Hogyan adjak zsebpénzt?

Adta magát a kérdés, amikor az alsó tagozatos lányunk kérte, hogy legyen neki is. Mivel nem vagyok híve a rendszeresen, minden különösebb feltétel nélkül adott zsebpénznek, ezért az erre szánt havi összeget napi részletekre bontottam és meghatároztam 2-3 olyan feladatot, amikért megszerezhette a zsebpénzét. Ezek a feladatok azt a célt szolgálták, hogy többet gyakoroljon az olyan területeken, ahol szükséges. Így indultak be a szorgalmi feladatok matekból, szolfézsból, de az otthoni testmozgást is ösztönöztük. Lányunknak pedig gyarapodott a zsebpénze a digitális perselyben. Következetesen kapta a jutalmakat, hiszen a szabályok le voltak fektetve és a MoneyMate-ben ezt egyszerűen nyilván tudtuk tartani. 

Mire költheti? 


Kérdezte tőlem. Természetesen bármire, mondtam, és el is vártam, hogy bizonyos dolgokat már ő ebből fizessen magának. Ilyen lett a harmadik fagylaltozás a héten vagy bármilyen játék, amit nem a “neves” napokra kért. De a boltban a bevásárló listán nem szereplő tételt is megvehette magának. Ezeket én fizettem, ő pedig elszámolta a kiadást a MoneyMate-ben. Néha kért az iskolai büfére is, amit készpénzben adtam neki és került be ez is, mint kiadás.

Egy nap pedig azzal állított haza az iskolából, hogy gördeszkát szeretne és az interneten már ki is nézett egyet magának, számomra horror áron. Természetesen én is utána jártam és találtam olyat, ami észszerűen árazottnak tűnt és kiszolgálná egy kezdő deszkás igényeit, de a lányom mindenképp ragaszkodott ahhoz, amit kinézett. Így abban maradtunk, hogy a különbözetet neki kell megspórolniaA jutalmazott feladatokért megkapott zsebpénzét így erre a célra kezdte félre tenni. Később célja lett, hogy az ő zsebpénzéből fizethesse az ajándékát vagy az általa készítendő ajándékhoz való hozzávalókat a szülinapunkra, vagy hogy fizethesse a jegyét és fogyasztását a moziban az osztálytársaival.

Matricát az iskolásnak is! 

Gondoltam, ez lehet egy eszköz ahhoz, hogy a leginkább égető szükségességű tevékenységeket ösztönözzem. Ez volt az olvasás. Hiába van erős szülői példa itthon, egyszerűen nem tudta felvenni a versenyt a nyomtatott betű az izgalmas videókkal. A matrica önmagában viszont kevés. Szükség van még valamire, amit nagyon szeretne, amiért a matricát gyűjtenie kell. Nálunk ez végül a digitális játékokhoz vásárolható kiegészítők lettek. Néhány pár száz forintba kerülnek, így ezek megvásárlása a zsebpénzből nem jelent különösebb kihívást a lányomnak. Viszont a száz forintonként elvárt matrica hamar szükségessé tette számára a matrica megszerzését.

 Matrica viszont csak az olvasásért járt. 30 perc olvasásért 1 matrica. Jó, jó. – mondta. De mit olvassak? – kérdezte. Szétnéztünk a könyvespolcán és a korábban kapott egyik ifjúsági regényt választotta. 3 nap alatt elolvasta és kérte, hogy menjünk el egy könyvesboltba, hogy újat válasszon. Működik! Gondoltam magamban. Irány a könyvesbolt! Az első hónapban 4 könyvet kellett vennem neki. A matricákat szépen gyűjtögette én pedig igyekeztem megragadni minél több lehetőséget, hogy az olvasottak alapján beszélgetést indítsak vele. 


Időkorlát az iskolásnak is!

A digitális oktatással megérkezett lányomnak is a mobiltelefon, így tanulva korábbi hibánkból itt azonnal időkorláttal kezdtünk. Korlát általánosan, majd korlát külön az alkalmazásokra is. Természetesen ő is megkapta a lehetőséget az extra képernyőidőre, amiért szintén matricát kellett adnia. A korlát betartatása így még egyszerűbb volt, mert a mobil ezt elvégezte helyettünk. Ezt minden szülőnek ajánlom! 

A tudatos beszélgetések színtere

Azoknál a vásárlásoknál, ahova együtt megyünk a gyerekekkel mindig megragadjuk a lehetőséget, hogy beszélgessünk a hétköznapi pénzügyekről. Már értik, hogyha költeni akarnak kell, hogy legyen bevételük. Elmagyaráztuk, hogy mi, felnőttek sem vagyunk ezzel másként és a bevételeink a mi költési lehetőségeinknek is határt szabnak. Ezért is fontos, hogy ésszerű keretek között tudjuk megoldani a vásárlási feladatokat: használjuk a bevásárlólistát a mindennapokban, tájékozódjunk több helyen az árakról mielőtt a nagyobb értékű cikkeket megvennénk. Az igényeink alakításáról is beszélgetünk, mert végső soron ez határozza meg, hogy mennyi pénzt kell előteremteni. Ha több pénzünk marad, akkor félre tudunk tenni előre nem látható eseményekre (például mikor szerelőt kell hívni, mert elromlott a kazán), vagy akár a pénzünk is dolgozhat nekünk (pl. kamat formájában). 

A tudatos beszélgetéseknek meg lett az eredménye! 

Amikor lányom inkább választja a sportáruház cipőjét, ami fele annyiba kerül, mint a márkabolti vagy beiratkozik könyvtárba, hogy ne kelljen több könyvért is fizetni havonta nekünk, azért, hogy ő olvashasson, akkor tudom, hogy jó úton haladunk. Bízok benne, hogy a pénzügyi tudatosság révén elérik a pénzügyi szabadságot felnőttként, amihez a teljes anyagi függetlenséghez sincs igazából szükség. Céljaik között pont úgy szerepelnek az emberi kapcsolatok megélése, mint az anyagi dolgok, amik segítenek féken tartani a fogyasztói társadalom által diktált igényeket. Az ösztönzés révén pedig szépen haladunk gyermekeink fejlesztésével.

De egy dolog biztos: mindezt csak azzal tudtuk elérni, hogy elfogadtuk, gyermekünk nevelésében nem szabad hátra dőlni, hanem ott kell lenünk az első sorban. Már csak azért is, hogy jó példa lehessünk!